Avagy hogyan lavírozzunk az anyaság, munka és párkapcsolat között

anyaismegnemis

anyaismegnemis

Amikor anya egyedül utazik

2018. december 01. - k(r)edith

Szóval van olyan, amikor el kell menni. Hátra kell hagyni csapot papot, kicsit kiereszteni a feszültséget, az otthon ránktelepedett mindennapos gürizését és elmenni. Vagy csak mert jobb kicsit egyedül, vagy barátokkal, másokkal, teljesen másokkal mint a család.

Egy ideje azt éreztem, hogy nehéz. Nehéz vinni a  mindennapos kelés-etetés-bölcsizés-másikkal itthon maradás és programozás-hazajövés-altatás mókuskereket. És amikor ezt érzi az ember, akkor lehet tuni, hogy valami nem kerek, valamin változtanti kell, hogy újra helyreálljon a béke.

cica_kicsi.jpg

Nem volt egyszerű az elutazás, mert hirtelen az utazópartnerem lemondta az egészet. Pár nappal az indulás előtt, nagyon jó, pont nem erre volt szükségem. Hát nem voltam oda, mondhatom. De annyira éreztem, hogy nem tudtam azt mondani, hogy nem kell, majd máskor, halasszuk. Éreztem, hogy most menni kell, most nem szabad azt mondani, hogy majd. Amikor tele a pohár, de szarságokkal, akkor nem szabad halasztani, lemondani, áttenni.

Szóval elmentem, és basszus a legjobb döntés volt! Egyedül mentem, csak én meg a bőrönd, gyerek, apjuk otthon. Legjobb. Akkor keltem amikor jól esett, azt csináltam amihez kedvem volt, nem terveztem, nem osztottam be az időmet, nem kellett semmihez és senkihez alkalmazkodnom, boldog huszonéves suhac voltam megint pár napra. Persze ez nem ugyanaz, mert hiányoztak a gyerekek már másnap, de....de nagyon jó volt kicsit szabadon lenni, fellélegezni, nem idomulni semmihez és senkihez. "Anya totál szabadnapra ment" táblát kitettem.

e_kicsi.jpg

Volt nagy séta a belvárosban, meg elmentem megnézni a látványosságokat, nem hagytam ám ki, de nem érztem súlyt azon, hogy mindent kipipáljak. Volt, hogy csak leültem megettem egy pékségben vett ebédet a tengerparton egy macska társaságában. Remek volt. Egyszerű, nyugodt, nem izgulós, nem teljesítős, pont leszarós. Szerintem minden anyukának szüksége van ilyenkre. Évente legalább egyszer, vagy többször is. Lefogadom minden túlhajszolt nőnek/pasinak is, csak ezt nem merjük beismerni, sokszor még magunkak sem.

20181112_102024.jpg

 képen: macska és Siracusa tengerpart/ Etna és én/ Etnához vezető út 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyaismegnemis.blog.hu/api/trackback/id/tr3014390826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása