Hát igen, egyszer vissza kell állni a mókuskerékbe, és az nem könnyű, mert a hagyományos rutint át kell ütemezni, mégpedig úgy, hogy beleférjen a kaja - pelus - alvás - kaja - pelus - gyerek folyamatos életbentartása - gyerek szórakoztatása nem mindig annyira izgalmas kerékvágásba egy újabb rublika, ami már sokkal inkább rólam szól, és ez a munka.

Ez persze mindenkinél más lehet, lehet tanulás, vagy torna, vagy bármi, akár kosárfonó tanfolyam is, lényeg az, hogy valami, ami nem gyerek. Na és ez nem mindig egyszerű! Főleg amikor a szabadidőd a délutáni alvásidő (feltéve ha te is ébren maradsz) és az esti altatás utáni idő marad. Ne is beszéljünk a csodálatosan hosszú éjszakákról, ami csak az alvásodból vesz el időt, ugye...hát számolgassunk, számolgassunk, ez kb. 2-3 de nagyon maximum 4 órát jelent, nyilván nem minden nap. Ebbe azért férjen bele a pároddal való úgynevezett  magánélet is, és minden amit eddig a nap 0-24 csináltál. Jól hangzik, ugye? Ez a realitás, persze ezt nem kell magyarázni annak aki ebben él, inkább azoknak akik sose élnek vagy fognak élni ebben. 

Vajon miért van olyan sok frusztrált kismama? Miért? :D

Úgyhogy végre visszatérünk dolgozni. Beütemezzük a nagymamát, szittert, szomszédot. Nálunk ez reálisan, állandó jelleggel főképp a szitterre szűkül, ami ugye pénz. Szóval valahogy ezt is ki kell gazdálkodni, vagy át kell gondolni, hogy a munka kitermeli-e a szitter pénzt. Mert különben bármennyire is szeretnék visszatérni, felmerül a kérdés: minek?

Szóval nagyon sok összetevős ez a dolog, és közben az ember szeretne úgy élni, hogy ne a túlélésre játszon, a gyerek ne egy kényszer legyen, hanem élmény is, hiszen nem ezért vállaltam, vállaltuk.

A minap olvastam egy nagyon jó cikket a Hvg A Nő újságában, ami annyira jól leírja ezt a helyzetet. Egy pszihológusnő írta, hogy manapság annyira sok mindennek kell megfelelni - és itt mostmár nem csak a munkába való visszatérésről írnék - hogy azt azért nehéz számontartani. Mert ugye most már nevelési elvek, irányzatok, a szomszéd néni és mindenki véleménye, a munka, ahová illik visszatéri, különórák és satöbbi satöbbi...csak győzze mindezt a szülő, és főképp ugye az anya kordában tartani és lekövetni. Mert az otthon, a család irányítása még midnig hagyományosan a nő feladata, míg a mostani kormánypropaganda legszívesebben a tűzhely mellé száműzné a nőt örökre (és a gyerekszülés áldott állapotába). Na de ez már egy másik történet...