Öt hét összesen. Öt, és akkor még egyszer leírom, 5!!!!! Atyaúristen. Persze volt már, hogy betegség miatt sokat voltam együtt a két pici ördögfiókámmal, de ez így egyben azért elég sok. Még két szülőnek is, még két váltó szitternek is. De jelentem, túléltük.
Utolsó hetet apámnál töltöttük Kisvárdán. Na legalább ott valóban volt segítség, mert az összes többi hetet majdhogynem nulla helppel toltuk végig, én kicsit bele is betegedtem, de azért nem panaszkodom, jó is volt, Balcsi is volt, munka is volt, nevetés kacagás is volt, és persze a gyerekek túlcsordulása.
Apumnál volt kis meló-pihi-nyugi együttes, és az mindig jó. Fel kellett vázolnom egy tervet együgyfelemnek: workshop és kommunikációs menetrendet kellett összeállítani, és olyan jó volt, hogy apám addig elvolt a gyerekekkel. Kettővel. Fél órán át! Meg aludni is tudtam néha, több mint tíz percet egyhuzamban. Hát ilyen az, amikor a nagyszülő tényleg levesz rólad terhet. Mert a gyerek azért igénybevesz. "Vekerdisen" fogalmazva lerágja rólad a húst is! És rólam jelenleg kettő rágja non-stop. Nem kispályázunk. De ez itt nem a panasz helye, csak a tényeké. Ezzel mindenki (ugye kedves férjem? :) ) számolt nálunk, amikor egymás utánban vállaltuk a két kis tökibogyót.
Szóval visszatérve - nem egyszerű a munka és pihenés egyensúlyt megtalálni, főleg nem bölcsiszönetben, amikor mindkét gyermekedet szórakoztatni kell 0-24. Ilyen kisgyerekeknél, akiknek még a járáshoz, szórakoztatáshoz is kell a szülői jelenlét mindeképp kell valaki aki lefoglalja őket. Ez jó (szerencsés) esetben lehet nagyszülő, de teljesen jó ha szitter jön. Érdemes ilyenkor kikergetni őket az udvarra, utcára, hogy ne legyen zavaró a játszás, ha szükséges a csend a munkához.
Szóval apu teljesített, én meg, ahogy tudtam. A pihenés fontos, sőt elengedhetetlen, és a feladatok megfelelő delegálása is. Kincs egy jó nagypapa (vagy nagymama)! Vigyázzatok ti is a tieitekre!